Ipoly, második út

  Az első kirándulás sikerén felbuzdulva, az iskolaév végén elvittem osztályomat is egy ipolyi kiruccanásra. Mivel ebben a társaságban lévő gyerekek kevés gyakorlattal rendelkeztek kenuzás és táborozás tekintetében, egy kicsit óvatosabb voltam az útvonal és a napi túratávok tekintetében.

  Indulási állomásunknak Tésa falu alatt található – már említett – legelőt választottuk. Az indulás napján oktatással, gyakorlással, ebéddel és minden mással együtt is kényelmesen le tudtunk hajózni Ipolytölgyesig. A falu fölött ömlik az Ipolyba a Cserge-patak. A torkolat közelében (GPS: 47.929658, 18.770759) horgászok is gyakran ütnek tanyát, nekünk is megfelelt éjszakai szállásnak. A táborhely az árvízvédelmi gáton át autóval is megközelíthető, de érdemes a gátőrrel egyeztetni, mert ,ha harapós kedvében van, rosszul járhat a gátra hajtó autós.

   Második napi szakaszunkat a dunai torkolatig terveztük. Ez a táv nem olyan hosszú, de figyelembe kell venni, hogy a folyó sokat lassul, az előrejutás kevéssé ütemes. A lomhává váló folyó mellett gondot jelentet a kikötési lehetőségek fogyatkozása is. A part fokozatosan válik iszapossá, ahol nem iszapos, ott pedig olyan meredek, hogy szinte képtelenség a partra mászás. Korai reggelen való indulás mellet késői ebéd idejére elérheti a hajós Szobot és a Dunát. Csapatommal erre hajtottam és sikeresek voltunk. Az alsó-Ipoly partjai után megváltás a széles, sóderos dunai fövenyre kilépni. Tanítványaim a kissé unalmasnak látszó napi táv után nem voltak már lelkesek a további evezés gondolatától, ezért csak a basaharci partokig nyomultunk előre aznap.

Basaharcnál a jobb parton szép kavicsos fövenyen lehet táborozni, amikor az ember elég fáradt az sem zavarja, ha a szállás némileg lejtős terepen épül.

  Mivel hajóinkat Esztergomból a Szentkirályi dűlőből hoztuk, ezért értelmes cél volt, hogy visszafelé egészen a Táti-szigetekig evezzünk és megmeneküljünk a szállítás nehézségeitől. Basaharcról felevezni Szentkirályba még gyakorlott evezősnek is szép feladat, sokszor hallom, hogy meg is hátrálnak, de kis csapatom a példa, hogy az út megvalósítható, ha kellően eltökélt az ember. 15 kilométer folyással szemben - időben - talán annyi, mintha a dupláját tennénk meg völgymenetben. Az út - jó időben és jó széllel(!) - egészen élvezetes. A táj gyönyörű, a víz tiszta, a part kavicsos. Egy hely van csupán ami kicsit nagyobb figyelmet érdemel: 1713 fkm-nél a Helemba -sziget irányába óriási sarkantyú nyúlik be a jobb partról. A sarkantyú alacsony víznél jól látható, de közepes és nagyobb vízállásnál megnehezíti a felfelé evezők dolgát. Örök érvényű tanácsot az átevezéshez nem lehet adni, annyit azonban el kell mondanom, hogy legyetek nagyon óvatosak!