Ipoly, harmadik út

  Tésa és Letkés közötti szakaszt kétszer egy hónapon belül bejárva arra az elhatározásra jutottunk, hogy meg kell nézni a felsőbb szakaszokat is. Mivel erre a kirándulásra is csak 3 napunk volt, nem akartunk nagyon messziről indulni. Az internetes térképek alapján kiválasztottuk Ipolyvece duzzasztógátját indulási állomásnak. Duzzasztógátakról az volt a tapasztalatunk, hogy vízre szállni nem olyan könnyű, de biztonságosan megközelíthető kerekes járművekkel. Korábbi ismereteink itt is igazolva lettek. Még busz-vontatta trélerünkkel is könnyen a partra jutottunk, és a hajók vízre helyezése sem volt akkor kihívás. Ekkor még nem sejtettük, hogy aznap jó párszor fogunk a hajóból csomagolni, és újra meg újra vízre szállni. 

  A víz – itt a gát alatt – nagyon nyugodt volt, mélysége 1-1,5 méter közt, szélessége 6-8 méter. Lelkesen, tempós menettel indultunk és eveztünk szűk fél órát, mikor kidőlt fa állta utunkat. A kibillent jókora törzs úgy borult a folyóra, hogy a gyökereit az áramlás alámosta. Gyereket kipakoltuk a hajókból és egy-egy kormányossal, valamit mellig vízben álló segítővel át tudtuk fűzni kenuinkat. Kaland után visszapakolás, beszállás, indulás... 20 perc evezés után újabb torlasz, de ez már áthatolhatatlan. Minden ága a fának vízbe lóg, sehol egy apró átbújó. Hajókat kipakoljuk, kiszállunk, függőlegeshez közeli partfalon 3 méter magasra ráncigáljuk a kenukat. Nem kell sokat töprengeni az irányon, látszik, hogy előttünk már jó néhányan bejárták ezt a vonszoló ösvényt. Szerencsére nem volt nálunk GPS, sem megfelelő térkép mert már itt elkeseredhettünk volna, hogy pakolásokkal együtt 3 óra alatt nem tettünk még meg 5 kilométert sem a tervezett 22-ből. A folyó máskülönben meseszép: kanyarok, izgalmas részletek, sekély és mélyebb szakaszok. Az egymás után menetrend szerint elért bedőlt fák és egyéb torlaszok rendkívül színessé teszik az előrejutást. Minden gátolat újabb szellemi, technikai és erőnléti kihívás. Csak egy szépséghibája van az ilyen hajózásnak – nem halad az ember... Nem számoltuk, nem térképeztük, hány helyen kellet küzdenünk hasonló akadályokkal, de elterveztük, hogy a következő alkalommal láncfűrészt is viszünk magunkkal. Az átemelések, fák alatt bujkálások igen változatossá tették az első napot, így az sem kedvetlenített el bennünket, hogy az eredetileg tervezett szálláshelynek még a közelébe se értünk estére. Összesen alig 14 kilométert sikerült leküzdenünk.

Éjszakai szálláshelyünket a közelgő napnyugta jelölte ki, de nem volt olyan rossz, hiszen mindenre felkészülten, étellel itallal ellátva, az ember ott éjszakázik ahol csak akar – ez a vízitúra igazi szabadsága. A part a legtöbb helyen alkalmas táborozásra, leggyakrabban legelők, vagy kaszálók szegélyezik ezen a szakaszon a folyót.

  Második napunk kezdetén már csak egy kidőlt fához kapcsolt átemeléssel kellett megküzdeni és megérkeztünk az ipolysági duzzasztás felső vizére. Ezen a tájon a folyó alig folyik, evezni kell. Az átemelés kicsit más, mint a kidől fáknál, viszonylag sokat kell cipelni a felszerelést, érdemes kidolgozni a hatékony technikát, mert az elkövetkező folyószakaszon több gáttal is találkozunk majd. A duzzasztások felülről jól megközelíthetők, nem éreztük egyik helyet sem veszélyesnek. Mind a zárás fölött, mind pedig a zárások alatt betonozott lépcsőn pakolhatja ki cólmókját az ember. Az ipolysági duzzasztás esetében a jobb és bal parton is van lépcső, így 6 kenuból álló flottánkat párhuzamosan tudtuk pakolni a két oldalon. A gát alatt nem sokkal már a városban járunk. Több hídja közül mi az első közúti átkelőnél álltunk meg bevásárlás céljából. A város könnyen elérhető bevásárlásra jó adottságok és a városháza előtt közkútról tölthetők kulacsaink. A parton friss kifli és joghurt ebéd után evezünk lefelé. A víz itt is elég lassú, de a part kellemes, főleg a város alsó szakaszán , ahol olyan virágos a föveny, mintha egy csónakázó tóban lennénk valamely parkban. A parti virágözön lassan elmúlik és az Ipoly legkevésbé érdekes szakaszára érünk. A víz alig folyik, a part semleges és újabb betongáton kell átemelni Ipolyság alatt 5-6 kilométerre. Reggel még bíztunk abban, hogy valamit behozunk az első napi lemaradáson, de később megadtuk magunkat: Jutunk, ahova jutunk. Ipolyvisk alatt a jobb parton szólít meg - fürdésre is kiválóan alkalmas – táborhely. Maradunk. 

  Ipolyságtól lefelé általánosan az volt a tapasztalatunk, hogy a parton használható helyeket a horgászok gondozzák. Néhol kifejezetten szép rendet, máshol pedig igénytelenül szétdobált kacatokat láthattunk. A vízitúrázó számára igénybe vehető állomások innen végig horgásztáborok is. Aki a gyorsabb annak lesznek estére felállítva a sátrai. A jelentős halfogó turizmus miatt a sátorozóhelyek környéke tűzifában szegény. Komoly távolságról kell összevadászni egy vacsora elkészítéséhez szükséges tüzelőt.

  Túránk utolsó napjára maradt a legtöbb duzzasztógát és a hozzájuk rendelt átemelés. Ezek a helyek nem veszélyesek, csak fárasztóak. Nagyon jó szolgálatot tehet ilyenkor egy kiskocsi, amivel a hajókat gyorsan juttathatja át az ember felvízről - alvízre. A korábbról ismert tésai duzzasztás alatt olyan kicsi vizünk volt, hogy a lépcsőn lecipelve nem is indulhattunk, át kellett gázolni a túlsó partra ahol kicsit szelídebben volt megszórva a meder sziklákkal. Az átcincálásoktól eltekintve a folyó ezen a szakaszon nagyon kellemes és élvezhető. Újra van sebessége a víznak, ügyesnek kell lenni a kormányosoknak a surrantók, bedőlt fák, víz alatti akadályok kerülgetése közben. Néha olyan gyorsan változik a helyzet, hogy vadízi élményekre emlékezteti a hajóst.

  Ezen a napon sem rohantunk különösebben, ezért nem tudtuk tartani még módosított terveinket sem, miszerint ha Letkésig nem, de legalább az ipolytölgyesi duzzasztásig eljutunk és onnan oldjuk meg a szállítást hazáig. Elfogadva lehetőségeink korlátait túránk végpontjának Vámosmikola alatti István-majori holtág (GPS: 47.951941, 18.774177) horgásztavát választottuk. A hely kikötésre alkalmas, trélerrel jól megközelíthető, bár a magas part miatt a betervezett nagy fürdőzést nem tudtuk olyan kényelmesen megvalósítani.

Rövid túránk három napja alatt, 3 nagyon eltérő részletével találkoztunk az Ipolynak. A patak-szerű dzsungelharctól, a nyugodt evezős szakaszon át jutottunk élénk vadvizes élményekkel kecsegtető alsóbb folyásig. Az Esztergomi 14-es Hollóknak 2014 az Ipoly éve volt. Szeretettel ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe! 

 A túra útvonalát megnézhetitek: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=zwurjvbsoewjlttp

Ipoly, második út

  Az első kirándulás sikerén felbuzdulva, az iskolaév végén elvittem osztályomat is egy ipolyi kiruccanásra. Mivel ebben a társaságban lévő gyerekek kevés gyakorlattal rendelkeztek kenuzás és táborozás tekintetében, egy kicsit óvatosabb voltam az útvonal és a napi túratávok tekintetében.

  Indulási állomásunknak Tésa falu alatt található – már említett – legelőt választottuk. Az indulás napján oktatással, gyakorlással, ebéddel és minden mással együtt is kényelmesen le tudtunk hajózni Ipolytölgyesig. A falu fölött ömlik az Ipolyba a Cserge-patak. A torkolat közelében (GPS: 47.929658, 18.770759) horgászok is gyakran ütnek tanyát, nekünk is megfelelt éjszakai szállásnak. A táborhely az árvízvédelmi gáton át autóval is megközelíthető, de érdemes a gátőrrel egyeztetni, mert ,ha harapós kedvében van, rosszul járhat a gátra hajtó autós.

   Második napi szakaszunkat a dunai torkolatig terveztük. Ez a táv nem olyan hosszú, de figyelembe kell venni, hogy a folyó sokat lassul, az előrejutás kevéssé ütemes. A lomhává váló folyó mellett gondot jelentet a kikötési lehetőségek fogyatkozása is. A part fokozatosan válik iszapossá, ahol nem iszapos, ott pedig olyan meredek, hogy szinte képtelenség a partra mászás. Korai reggelen való indulás mellet késői ebéd idejére elérheti a hajós Szobot és a Dunát. Csapatommal erre hajtottam és sikeresek voltunk. Az alsó-Ipoly partjai után megváltás a széles, sóderos dunai fövenyre kilépni. Tanítványaim a kissé unalmasnak látszó napi táv után nem voltak már lelkesek a további evezés gondolatától, ezért csak a basaharci partokig nyomultunk előre aznap.

Basaharcnál a jobb parton szép kavicsos fövenyen lehet táborozni, amikor az ember elég fáradt az sem zavarja, ha a szállás némileg lejtős terepen épül.

  Mivel hajóinkat Esztergomból a Szentkirályi dűlőből hoztuk, ezért értelmes cél volt, hogy visszafelé egészen a Táti-szigetekig evezzünk és megmeneküljünk a szállítás nehézségeitől. Basaharcról felevezni Szentkirályba még gyakorlott evezősnek is szép feladat, sokszor hallom, hogy meg is hátrálnak, de kis csapatom a példa, hogy az út megvalósítható, ha kellően eltökélt az ember. 15 kilométer folyással szemben - időben - talán annyi, mintha a dupláját tennénk meg völgymenetben. Az út - jó időben és jó széllel(!) - egészen élvezetes. A táj gyönyörű, a víz tiszta, a part kavicsos. Egy hely van csupán ami kicsit nagyobb figyelmet érdemel: 1713 fkm-nél a Helemba -sziget irányába óriási sarkantyú nyúlik be a jobb partról. A sarkantyú alacsony víznél jól látható, de közepes és nagyobb vízállásnál megnehezíti a felfelé evezők dolgát. Örök érvényű tanácsot az átevezéshez nem lehet adni, annyit azonban el kell mondanom, hogy legyetek nagyon óvatosak!

Az Ipoly háromszor

  Az év vége közeledtével minden csapat számot vet az elmúlt idővel és tervezi a következő szezont. Az Esztergomi 14-es Hollóknál tervezésben nincs hiány, de a visszatekintésre néha kevesebb energia marad. Kobra sokadik felkérése után, tovább nem halaszthatóvá vált, hogy a 2014-es év nagy „felfedezéséről” az Ipolyon való túrázásról néhány sort elétek tárjak.

  Esztergomi cserkészként, ha evezésről esik szó, általában nem kell sokat okoskodni, merre is induljon az ember. A „Prímás-sziget kerülés” alig több, mint egy őrsi összejövetel ideje. A Táti-szigetek közt csalinkázni egy napos programnak ideális, bátrabbak akár kint is éjszakázhatnak. Ezeket a kiruccanásokat mégsem nevezi vízitúrának egyetlen esztergomi cserkész sem.

 

  Csapatunkban alakuló – formálódó – vízicserkész érdeklődésű társaság számára kellett valamit találnunk a nyárra, ami már valódi túrának hat, felemlegethető. A kimozdulásra való igény, a kíváncsiság és a könnyű megvalósíthatóság az Ipoly folyó felé irányította figyelmünket. Utoljára 7 évvel ezelőtt eveztünk ott 3 napot, jó tapasztalataink voltak és emlékeink szerint fiatal gyerekekből álló csapat igényeink bőségesen megfelel. Az előkészítés szakaszában jól körbenéz az ember és igyekszik információkat beszerezni a meghódítandó vízterületről. Ismerősök körében – meglepő módon – nem akadtunk olyanra, akinek frissebb élményei lettek volna a vízről, mint nekünk. Az internetet böngészve sem találtunk friss és használható anyagokat. Rövid morfondírozás után döntenünk kellett: Kell egy terepbejárás!

Ipoly első menet:

  Terepbejáró túránkra csak egy napot volt lehetőségünk rászánni, így megvalósítandó túra szempontjából legizgalmasabb szakaszt a Tésa – Letkés etapot választottuk megismerendőnek. A térképet és kilométer táblákat tanulmányozva gyorsan kiderül, hogy Tésánál van egy duzzasztás a folyón (GPS: 48.023704, 18.818027), ezt a pontot jelöltük ki indulási állomásnak. Az autókat kényelmesen el lehet helyezni, de a vízreszállás nem túl komfortos.

A betonmű alsó végén hosszú lépcsőn kell hajóinkat a vízhez juttatni, ami még megoldató, de annál a vízállásnál, amit ki kaptunk túl sok szikla akadályozta az indulást. (Sajnos nem jegyeztük fel a vízállást, de későbbiekben figyeltük ezekre az adatokra is. Vízállásadatokat a http://www.shmu.sk, és a http://www.kdvvizig.hu/ lapokról szerezhettek be.)

  Indulásra jobb helyet fél órán belül találtunk a vízről. Tésára bevezető út mellett nagy birkalegelők szegélyezik a folyót, a legelő itatóinál kényelmesen, nagy létszámú csapatok is startolhatnak. Ezeken a réteken még táborozásra is alkalmas a terep. Menet közben sok helyen találkoztunk horgásztáborokkal vagy családi nyaralókkal, kik a part lapályos részeit és az autóval jó megközelíthető helyeket hétvégenként benépesítik.

  A folyó, ezen a terepbejáró túrán is, nagyon jó benyomást tett ránk. Kellemesen keskeny, de gyors, mozgalmas. A zátonyok, uszadékok, bedőlt fák miatt nem sok ideje marad a kormányosnak bámészkodni, vagy a hasát süttetni. A víz viszonylag tiszta, fürdésre maximálisan megfelel. A part és a meder kavicsos, vagy homokos. Iszappal fedett részeket ezen a szakaszon nem is talál az ember. A folyás sebessége erősen változik, surrantókban száguldhat a hajó, egy egy limányban, mintha ólommal lenne megtöltve a ladik. A madárvilág változatos: gémek, kacsák, vakvarjú és még fekete gólya is megmutatta magát.

Felfedező utunkon 2 kenuval mentünk, gyakorlott csapattal, de nem rohanva. Tésáról a Letkési hídig 5 óra alatt tettük meg az utat ebéddel fürdéssel együtt. Az út hossza durván 25 kilométer.