Ipoly, harmadik út

  Tésa és Letkés közötti szakaszt kétszer egy hónapon belül bejárva arra az elhatározásra jutottunk, hogy meg kell nézni a felsőbb szakaszokat is. Mivel erre a kirándulásra is csak 3 napunk volt, nem akartunk nagyon messziről indulni. Az internetes térképek alapján kiválasztottuk Ipolyvece duzzasztógátját indulási állomásnak. Duzzasztógátakról az volt a tapasztalatunk, hogy vízre szállni nem olyan könnyű, de biztonságosan megközelíthető kerekes járművekkel. Korábbi ismereteink itt is igazolva lettek. Még busz-vontatta trélerünkkel is könnyen a partra jutottunk, és a hajók vízre helyezése sem volt akkor kihívás. Ekkor még nem sejtettük, hogy aznap jó párszor fogunk a hajóból csomagolni, és újra meg újra vízre szállni. 

  A víz – itt a gát alatt – nagyon nyugodt volt, mélysége 1-1,5 méter közt, szélessége 6-8 méter. Lelkesen, tempós menettel indultunk és eveztünk szűk fél órát, mikor kidőlt fa állta utunkat. A kibillent jókora törzs úgy borult a folyóra, hogy a gyökereit az áramlás alámosta. Gyereket kipakoltuk a hajókból és egy-egy kormányossal, valamit mellig vízben álló segítővel át tudtuk fűzni kenuinkat. Kaland után visszapakolás, beszállás, indulás... 20 perc evezés után újabb torlasz, de ez már áthatolhatatlan. Minden ága a fának vízbe lóg, sehol egy apró átbújó. Hajókat kipakoljuk, kiszállunk, függőlegeshez közeli partfalon 3 méter magasra ráncigáljuk a kenukat. Nem kell sokat töprengeni az irányon, látszik, hogy előttünk már jó néhányan bejárták ezt a vonszoló ösvényt. Szerencsére nem volt nálunk GPS, sem megfelelő térkép mert már itt elkeseredhettünk volna, hogy pakolásokkal együtt 3 óra alatt nem tettünk még meg 5 kilométert sem a tervezett 22-ből. A folyó máskülönben meseszép: kanyarok, izgalmas részletek, sekély és mélyebb szakaszok. Az egymás után menetrend szerint elért bedőlt fák és egyéb torlaszok rendkívül színessé teszik az előrejutást. Minden gátolat újabb szellemi, technikai és erőnléti kihívás. Csak egy szépséghibája van az ilyen hajózásnak – nem halad az ember... Nem számoltuk, nem térképeztük, hány helyen kellet küzdenünk hasonló akadályokkal, de elterveztük, hogy a következő alkalommal láncfűrészt is viszünk magunkkal. Az átemelések, fák alatt bujkálások igen változatossá tették az első napot, így az sem kedvetlenített el bennünket, hogy az eredetileg tervezett szálláshelynek még a közelébe se értünk estére. Összesen alig 14 kilométert sikerült leküzdenünk.

Éjszakai szálláshelyünket a közelgő napnyugta jelölte ki, de nem volt olyan rossz, hiszen mindenre felkészülten, étellel itallal ellátva, az ember ott éjszakázik ahol csak akar – ez a vízitúra igazi szabadsága. A part a legtöbb helyen alkalmas táborozásra, leggyakrabban legelők, vagy kaszálók szegélyezik ezen a szakaszon a folyót.

  Második napunk kezdetén már csak egy kidőlt fához kapcsolt átemeléssel kellett megküzdeni és megérkeztünk az ipolysági duzzasztás felső vizére. Ezen a tájon a folyó alig folyik, evezni kell. Az átemelés kicsit más, mint a kidől fáknál, viszonylag sokat kell cipelni a felszerelést, érdemes kidolgozni a hatékony technikát, mert az elkövetkező folyószakaszon több gáttal is találkozunk majd. A duzzasztások felülről jól megközelíthetők, nem éreztük egyik helyet sem veszélyesnek. Mind a zárás fölött, mind pedig a zárások alatt betonozott lépcsőn pakolhatja ki cólmókját az ember. Az ipolysági duzzasztás esetében a jobb és bal parton is van lépcső, így 6 kenuból álló flottánkat párhuzamosan tudtuk pakolni a két oldalon. A gát alatt nem sokkal már a városban járunk. Több hídja közül mi az első közúti átkelőnél álltunk meg bevásárlás céljából. A város könnyen elérhető bevásárlásra jó adottságok és a városháza előtt közkútról tölthetők kulacsaink. A parton friss kifli és joghurt ebéd után evezünk lefelé. A víz itt is elég lassú, de a part kellemes, főleg a város alsó szakaszán , ahol olyan virágos a föveny, mintha egy csónakázó tóban lennénk valamely parkban. A parti virágözön lassan elmúlik és az Ipoly legkevésbé érdekes szakaszára érünk. A víz alig folyik, a part semleges és újabb betongáton kell átemelni Ipolyság alatt 5-6 kilométerre. Reggel még bíztunk abban, hogy valamit behozunk az első napi lemaradáson, de később megadtuk magunkat: Jutunk, ahova jutunk. Ipolyvisk alatt a jobb parton szólít meg - fürdésre is kiválóan alkalmas – táborhely. Maradunk. 

  Ipolyságtól lefelé általánosan az volt a tapasztalatunk, hogy a parton használható helyeket a horgászok gondozzák. Néhol kifejezetten szép rendet, máshol pedig igénytelenül szétdobált kacatokat láthattunk. A vízitúrázó számára igénybe vehető állomások innen végig horgásztáborok is. Aki a gyorsabb annak lesznek estére felállítva a sátrai. A jelentős halfogó turizmus miatt a sátorozóhelyek környéke tűzifában szegény. Komoly távolságról kell összevadászni egy vacsora elkészítéséhez szükséges tüzelőt.

  Túránk utolsó napjára maradt a legtöbb duzzasztógát és a hozzájuk rendelt átemelés. Ezek a helyek nem veszélyesek, csak fárasztóak. Nagyon jó szolgálatot tehet ilyenkor egy kiskocsi, amivel a hajókat gyorsan juttathatja át az ember felvízről - alvízre. A korábbról ismert tésai duzzasztás alatt olyan kicsi vizünk volt, hogy a lépcsőn lecipelve nem is indulhattunk, át kellett gázolni a túlsó partra ahol kicsit szelídebben volt megszórva a meder sziklákkal. Az átcincálásoktól eltekintve a folyó ezen a szakaszon nagyon kellemes és élvezhető. Újra van sebessége a víznak, ügyesnek kell lenni a kormányosoknak a surrantók, bedőlt fák, víz alatti akadályok kerülgetése közben. Néha olyan gyorsan változik a helyzet, hogy vadízi élményekre emlékezteti a hajóst.

  Ezen a napon sem rohantunk különösebben, ezért nem tudtuk tartani még módosított terveinket sem, miszerint ha Letkésig nem, de legalább az ipolytölgyesi duzzasztásig eljutunk és onnan oldjuk meg a szállítást hazáig. Elfogadva lehetőségeink korlátait túránk végpontjának Vámosmikola alatti István-majori holtág (GPS: 47.951941, 18.774177) horgásztavát választottuk. A hely kikötésre alkalmas, trélerrel jól megközelíthető, bár a magas part miatt a betervezett nagy fürdőzést nem tudtuk olyan kényelmesen megvalósítani.

Rövid túránk három napja alatt, 3 nagyon eltérő részletével találkoztunk az Ipolynak. A patak-szerű dzsungelharctól, a nyugodt evezős szakaszon át jutottunk élénk vadvizes élményekkel kecsegtető alsóbb folyásig. Az Esztergomi 14-es Hollóknak 2014 az Ipoly éve volt. Szeretettel ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe! 

 A túra útvonalát megnézhetitek: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=zwurjvbsoewjlttp

Ipoly, második út

  Az első kirándulás sikerén felbuzdulva, az iskolaév végén elvittem osztályomat is egy ipolyi kiruccanásra. Mivel ebben a társaságban lévő gyerekek kevés gyakorlattal rendelkeztek kenuzás és táborozás tekintetében, egy kicsit óvatosabb voltam az útvonal és a napi túratávok tekintetében.

  Indulási állomásunknak Tésa falu alatt található – már említett – legelőt választottuk. Az indulás napján oktatással, gyakorlással, ebéddel és minden mással együtt is kényelmesen le tudtunk hajózni Ipolytölgyesig. A falu fölött ömlik az Ipolyba a Cserge-patak. A torkolat közelében (GPS: 47.929658, 18.770759) horgászok is gyakran ütnek tanyát, nekünk is megfelelt éjszakai szállásnak. A táborhely az árvízvédelmi gáton át autóval is megközelíthető, de érdemes a gátőrrel egyeztetni, mert ,ha harapós kedvében van, rosszul járhat a gátra hajtó autós.

   Második napi szakaszunkat a dunai torkolatig terveztük. Ez a táv nem olyan hosszú, de figyelembe kell venni, hogy a folyó sokat lassul, az előrejutás kevéssé ütemes. A lomhává váló folyó mellett gondot jelentet a kikötési lehetőségek fogyatkozása is. A part fokozatosan válik iszapossá, ahol nem iszapos, ott pedig olyan meredek, hogy szinte képtelenség a partra mászás. Korai reggelen való indulás mellet késői ebéd idejére elérheti a hajós Szobot és a Dunát. Csapatommal erre hajtottam és sikeresek voltunk. Az alsó-Ipoly partjai után megváltás a széles, sóderos dunai fövenyre kilépni. Tanítványaim a kissé unalmasnak látszó napi táv után nem voltak már lelkesek a további evezés gondolatától, ezért csak a basaharci partokig nyomultunk előre aznap.

Basaharcnál a jobb parton szép kavicsos fövenyen lehet táborozni, amikor az ember elég fáradt az sem zavarja, ha a szállás némileg lejtős terepen épül.

  Mivel hajóinkat Esztergomból a Szentkirályi dűlőből hoztuk, ezért értelmes cél volt, hogy visszafelé egészen a Táti-szigetekig evezzünk és megmeneküljünk a szállítás nehézségeitől. Basaharcról felevezni Szentkirályba még gyakorlott evezősnek is szép feladat, sokszor hallom, hogy meg is hátrálnak, de kis csapatom a példa, hogy az út megvalósítható, ha kellően eltökélt az ember. 15 kilométer folyással szemben - időben - talán annyi, mintha a dupláját tennénk meg völgymenetben. Az út - jó időben és jó széllel(!) - egészen élvezetes. A táj gyönyörű, a víz tiszta, a part kavicsos. Egy hely van csupán ami kicsit nagyobb figyelmet érdemel: 1713 fkm-nél a Helemba -sziget irányába óriási sarkantyú nyúlik be a jobb partról. A sarkantyú alacsony víznél jól látható, de közepes és nagyobb vízállásnál megnehezíti a felfelé evezők dolgát. Örök érvényű tanácsot az átevezéshez nem lehet adni, annyit azonban el kell mondanom, hogy legyetek nagyon óvatosak!

Az Ipoly háromszor

  Az év vége közeledtével minden csapat számot vet az elmúlt idővel és tervezi a következő szezont. Az Esztergomi 14-es Hollóknál tervezésben nincs hiány, de a visszatekintésre néha kevesebb energia marad. Kobra sokadik felkérése után, tovább nem halaszthatóvá vált, hogy a 2014-es év nagy „felfedezéséről” az Ipolyon való túrázásról néhány sort elétek tárjak.

  Esztergomi cserkészként, ha evezésről esik szó, általában nem kell sokat okoskodni, merre is induljon az ember. A „Prímás-sziget kerülés” alig több, mint egy őrsi összejövetel ideje. A Táti-szigetek közt csalinkázni egy napos programnak ideális, bátrabbak akár kint is éjszakázhatnak. Ezeket a kiruccanásokat mégsem nevezi vízitúrának egyetlen esztergomi cserkész sem.

 

  Csapatunkban alakuló – formálódó – vízicserkész érdeklődésű társaság számára kellett valamit találnunk a nyárra, ami már valódi túrának hat, felemlegethető. A kimozdulásra való igény, a kíváncsiság és a könnyű megvalósíthatóság az Ipoly folyó felé irányította figyelmünket. Utoljára 7 évvel ezelőtt eveztünk ott 3 napot, jó tapasztalataink voltak és emlékeink szerint fiatal gyerekekből álló csapat igényeink bőségesen megfelel. Az előkészítés szakaszában jól körbenéz az ember és igyekszik információkat beszerezni a meghódítandó vízterületről. Ismerősök körében – meglepő módon – nem akadtunk olyanra, akinek frissebb élményei lettek volna a vízről, mint nekünk. Az internetet böngészve sem találtunk friss és használható anyagokat. Rövid morfondírozás után döntenünk kellett: Kell egy terepbejárás!

Ipoly első menet:

  Terepbejáró túránkra csak egy napot volt lehetőségünk rászánni, így megvalósítandó túra szempontjából legizgalmasabb szakaszt a Tésa – Letkés etapot választottuk megismerendőnek. A térképet és kilométer táblákat tanulmányozva gyorsan kiderül, hogy Tésánál van egy duzzasztás a folyón (GPS: 48.023704, 18.818027), ezt a pontot jelöltük ki indulási állomásnak. Az autókat kényelmesen el lehet helyezni, de a vízreszállás nem túl komfortos.

A betonmű alsó végén hosszú lépcsőn kell hajóinkat a vízhez juttatni, ami még megoldató, de annál a vízállásnál, amit ki kaptunk túl sok szikla akadályozta az indulást. (Sajnos nem jegyeztük fel a vízállást, de későbbiekben figyeltük ezekre az adatokra is. Vízállásadatokat a http://www.shmu.sk, és a http://www.kdvvizig.hu/ lapokról szerezhettek be.)

  Indulásra jobb helyet fél órán belül találtunk a vízről. Tésára bevezető út mellett nagy birkalegelők szegélyezik a folyót, a legelő itatóinál kényelmesen, nagy létszámú csapatok is startolhatnak. Ezeken a réteken még táborozásra is alkalmas a terep. Menet közben sok helyen találkoztunk horgásztáborokkal vagy családi nyaralókkal, kik a part lapályos részeit és az autóval jó megközelíthető helyeket hétvégenként benépesítik.

  A folyó, ezen a terepbejáró túrán is, nagyon jó benyomást tett ránk. Kellemesen keskeny, de gyors, mozgalmas. A zátonyok, uszadékok, bedőlt fák miatt nem sok ideje marad a kormányosnak bámészkodni, vagy a hasát süttetni. A víz viszonylag tiszta, fürdésre maximálisan megfelel. A part és a meder kavicsos, vagy homokos. Iszappal fedett részeket ezen a szakaszon nem is talál az ember. A folyás sebessége erősen változik, surrantókban száguldhat a hajó, egy egy limányban, mintha ólommal lenne megtöltve a ladik. A madárvilág változatos: gémek, kacsák, vakvarjú és még fekete gólya is megmutatta magát.

Felfedező utunkon 2 kenuval mentünk, gyakorlott csapattal, de nem rohanva. Tésáról a Letkési hídig 5 óra alatt tettük meg az utat ebéddel fürdéssel együtt. Az út hossza durván 25 kilométer.

Szakági napok - vízicserkész nap

Idén ősszel sorban mutatkoznak be a szövetség szakágai egy-egy szakági nap keretében. Múlt szombaton - szeptember 27-én - került sor a Vízicserkész szakág hasonló rendezvényére a soroksári és a csepeli cserkészcsapat rendezésében.

A soroksári 923. sz. Pázmány Péter cserkészcsapat hosszú évek óta él vízicserkész életet, Csepelen pedig a nemrégiben alakult 96. sz. Sólyom cserkészcsapat bontogatja szárnyait, és használja ki a Duna által -biztosított jó lehetőséget.

A Soroksári-Duna mindenesetre most különleges rendezvény tanúja volt: a nap folyamán a Csepelre látogató cserkészek egyszerű hajómodellt építhettek, kenuzhattak, kielbootozhattak, megpróbálhattak bent maradni egy versenykenuban, és még azt is kipróbálhatták, hogy milyen állva hajtani egy szörfdeszkát.

és elindulnak...

VVK a határon

Persze messze nem volt olyan kemény, mint Ottlik Géza híres regényében a katonaiskola, de a Vízicserkész Vezetőképző így is a legkeményebb kiképzőtáborok illetve programok között van a szövetségben. A Nemzeti Nagytábor és a Tutajtúra miatt az idei évre került át a "tavalyi" VVK, amire egyébként 2013-ban kellett volna sort keríteni.

Esztergom immár másodszor lett a VVK otthona, bár egy kicsit mostohára sikerült az idei vendéglátás - legalább is az eleje. Ugyanis az előtábor idején még víz alatt állt a kiszemelt táborhelyünk, ezért hirtelen át kellett az egész tábort egy másik szigetre költöztetni, ami nemcsak az előtáborosokat izzasztotta meg, hanem tulajdonképpen minden résztvevőt. Mivel így jó másfél km-rel messzebbre kerültünk az ellátási bázisunktól, pusztán a vízhordás is evezési gyakorlattá vált, ezért felbecsülhetetlen értéket jelentett a helybéli 14. sz. Holló cserkészcsapat segítsége, akik a tábori beszerzést magukra vállalták.

A jelöltek a szokásos utat járták végig attól kezdve, hogy át kellett úszniuk a szigetre, hogy a képzést elkezdhessék, a rengeteg kenus, kajakos és ladikos evezésen át a vízből mentésig és újraélesztési gyakorlatig. A napi 6 óra gyakorlat mellett még 5 óra elméleti képzésre is sor került, hogy jobban menjen az elalvás, és hogy a Hajózási szabályzattal vagy a vízitúra-szervezési ismeretekkel álmodhassanak.

A képzést idén az eddigieknél nagyobb szabású túrával zártuk Esztergomból Csepelre, ami alatt a jelöltek több-kevesebb sikerrel számot adhattak gyakorlati tudásukról, felkészültségükről és vízicserkész szellemükről.

A vízicserkész kapitányi képesítés kiadásáig azonban még hosszú út áll előttük, hiszen elméleti és gyakorlati vizsgafeladatokkal kell majd bizonyítaniuk, hogy méltók arra.

Ehhez kívánnak jó munkát a kiképzők, vagyis az MCSH Viharmadár legénysége:

Ware Áron, vcsst. táborparancsnok (Székesfehérvár, MCSSZ)
Dudich Tamás, vcsst. (Léva, SZMCS)
Nagy Gábor vcsőv. (Szeged, MCSSZ)
Tárkányi Botond Kobra vcst. (Budapest, MCSSZ)

Új kenuk Csepelen

Új kenukat vehetett át a csepeli 96. sz. Sólyom cserkészcsapat a 2013-as Jubileumi Tutajtúra támogatásával, a világ minden magyar cserkészének örömére.


A tavalyi "Jubileumi Tutajtúra 1913 Vág – Tisza 2013" projekt során a nemzetközi törzs ügyesen gazdálkodott, és az elszámolások után még arra is maradt valamennyi, hogy egy pár kenuból álló kis flottát hozzon létre, amit aztán a  magyar cserkészszövetségek szabadon használhatnak itthoni túráikon. A flotta létrehozását, megszervezését a csepeli Sólyom cserkészcsapat parancsnoka, Szöllőssy Vágó János vállalta, de a kitűnő adottságok miatt is Csepelre esett a választás. A hajók így a 96-os csapat kezelésébe, a Csepeli Sport- Szabadidő és Rendezvényközpont csónakházába kerültek (Budapest 1213, Hollandi út 8-10), ahol lapátok, mentőmellények és a kötelező felszerelés egyéb darabjai is rendelkezésre állnak.

Az ünnepélyes vízretételre és az első rövid túrára a Molnár-sziget körül június 29-én, a Magyar Vízitúrázás Napján került sor. A kenuk magyarországi vízimadarak után kapták nevüket: Alka, Bíbic, Cankó és Daru. Szerencsére az ábécében még bőven van hely, kívánjuk teáhát, hogy folytatódjék a sor az Ezüstsirálytól a Vízirigóig.

Véget ért a kormányosképző

Hat újabb cserkész szerezte meg a különpróbát az idei kormányosképző tanfolyam végén. Ezzel persze nem véget ért a vízicserkészet területén folytatott kalandozásuk, hanem csak most kezdődik igazán, hiszen szeptembertől új közösség fogja majd össze a közép-magyarországi régió vízicserkészeit.

  Sikeresen zárult az idei kormányosképző, ámbár ez az egyes cserkészekre már nem teljesen igaz: a 15 jelöltből csak hat felelt meg minden követelménynek. Volt olyan budapesti csapat például, ahonnan ez senkinek sem sikerült, noha négyen is megpróbálkoztak a dologgal.

  Erre csak részben magyarázat a különpróba kemény kihívása, bár a vízi túrázás valóban nem játék, így ezen a területen különösen is igaz, hogy a különpróbajelvény nem csak egyenruhadísz; amögött valós tudának kell lennie. A próbáztató vízicserkész-vezetők elmondták: elsősorban azt teszik mérlegre egy-egy jelvény kiadásakor, hogy a saját gyereküket be mernék-e ültetni a jelölt által kormányzott hajóba. Ha a válasz amolyan "háááááááát", akkor inkább még várakozást és sok-sok gyakorlást javasolnak a jelöltnek.

  Most is voltak persze aztán olyanok is, akiknek a tudása és felkészültsége próbára sem került, mert először az időkezelési képességeiket kell fejleszteniük.

  Ennek fényében külön is gratulálunk a legjobbaknak, az új kormányosoknak:

Drozdy Árpád (1108.)
Fejes Rebeka (25.)
Gazdag Sándor (433.)
Nagy Imre Márk (1111.)
Tárkányi Lőrinc (433.)
Temesvári Imre (96.)

Vízicserkész program a Városligetben

Az idei cserkésznapon is nagy érdeklődés övezte a vízicserkészek programját, amellyel megpróbáltuk közelebb hozni a szakágat minden "szárazföldi" cserkészhez.

A hagyományoknak megfelelően Szent György-napkor, illetve ahhoz közel, idén például április 26-án került sor a Cserkésznapra, amelyen természetesen a vízicserkészek is képviseltették magukat. A Városligeti-tavon ezúttal nem a megszokott evezős csónakokat és turistákat láthatták az arra járók, hanem kenukat, és cserkészeket, akik a vízicserkészek segítségével-irányításával tették meg első bizonytalan lépéseiket, illetve evezőcsapásaikat a tó vizén.

 Ware Áron országos vízi szakvezető, a program vezetője a Vízicserkész Naplónak elmondta, hogy egész nap folyamatos érdeklődés övezte a vízi programot, noha az időjárás idén nem volt kegyes a cserkészekhez. Összességében mégis több mint száz gyerek jutott vízre aznap, és bizonyára sokakban felébredt a vágy, hogy a cserkészetet ebben a vadregényes, magával ragadó formában is kipróbálja.

Takács Barnabás képriportját itt találjátok: Cserkésznap a Városligetben

Erősebb motor, hosszabb hajótest - változik a csónakokra vonatkozó előírás

2014. március 1-jétől 7 m-es hajóhosszig számítanak csónaknak a vitorlás és motoros hajók, ez utóbbiak pedig nagyobb motort is kaphatnak. 7,5 kW-os teljesítményig még nem kell hozzájuk jogosítvány.

A nyár folyamán már az új szabályoknak megfelelően készülhetnek a Motoros csónak különpróbára, azok, akik ezt választják a vízicserkész különpróbák gazdag tárházából, ugyanis a mai naptól megváltozik a víziközlekedésről szóló törvény csónakokra vonatkozó előírása. Korábban 6,2 méteres hajóhosszig számítottak csónaknak a kisebb vízi járművek, motoros meghajtás esetén pedig legefeljebb 4 kW teljesítményű motort lehetett rájuk tenni, ahhoz, hogy még ne kelljen megszerezni a kishajókhoz szükséges jogosítványt. A 2000. évi XLII. törvény azonban 2014. III. 1-től módosul. A 2013. évi CCXLIX. törvény 11. §-a tartalmazza ezeket a módosításokat, amelyek értelmében mostantól csak 7 m-es hossz felett beszélhetünk kishajóról.

A vitorla nagyságára vonatkozó szabályozás nem változik: 10 m2-es vitorlafelületnél nagyobb csónakok akkor is kishajónak számítanak, ha egyébként a hosszuk nem éri el a 7 métert. A kisgéphajók esetében azonban változott a helyzet. Míg eddig csak 4 kW-osnál nagyobb motor esetében számított a csónak kisgéphajónak, mostantól csak a 7,5 kW-nál nagyobb motorteljesítmányű járművek minősülnek kishajónak - akkor is, ha a hajótest egyébként kisebb 7 méternél.

Újra lesz VVK!

A Magyar Cserkészszövetség Vízi szakága

Vízicserkész vezetőképzőt hirdet

a 2014. évre

Az előfeladatokat, felkészítő tábort és utófeladatot magában foglaló képzés során a jelöltek elsajátíthatják a vízitúra-szervezés és -vezetés csínját-bínját, hogy később önállóan is képesek legyenek felelősségteljesen megtervezni, megszervezni és lebonyolítani a síkvízi (ZW) és egyszerűbb vadvízi (WW I-II.) evezős túrákat és táborokat, illetve hogy szervezhessék és vezethessék a vízicserkész hajók (rajok) évközi életét.

(Részletesebb leírást találsz honlapunkon, a Vízicserkész vezetőképzés oldalon.)


Jelentkezési feltételek:

Betöltött 18. életév
Érettségi vagy szakmunkás-bizonyítvány
Az ECSET-ben igazolt szövetségi tagság
Őrsvezetői vagy magasabb vezetői képesítés
Legalább két évvirág (két éves cserkészmúlt)
Evezős különpróba vagy legalább részvétel néhány vízi túrán evezősként
Úszástudás (200 m)
Az eszméletvesztéssel járó betegség kizáró tényező!

A tábor várható időpontja 2014. augusztus 4-13.

Jelentkezés és bővebb információ e-mailben a vizi@cserkesz.hu címen. A jelentkezés határideje március 16.

Ware Áron, st, vcs. kapitány
táborparancsnok

Kormányosképző 2014

Tavasszal indul a régóta várt kenus kormányosképző, aminek során elsajátíthatod a vízbiztonság és az evezés alapjait, és eljuthatsz odáig, hogy biztos kézzel és biztonságosan irányíts egy túrakenut. A részletekért látogasd meg honlapunkat: http://vizi.cserkesz.hu/kulonprobak/kormanyos_kenu.

A képzés 3 egynapos túrából és egy háromnapos közös zárótúrából áll. Közös, mert idén 3 helyszínen zajlik a képzés:

Budapesten (pk. Tárkányi Botond Kobra)
Dunaföldváron (pk. Ware Áron) és
Szegeden (pk. Nagy Gábor).

A közös zárótúra június 6-9.

A jelentkezés és bővebb információ a képzésről a képzések vezetőjénél, vagy a vizi@cserkesz.hu címen.
Jelentkezési határidő: március 9.