Amundsen hajózott először át az Északnyugati átjárón (1903-1906), melynek során bebizonyította a mágneses sark vándorlását, majd 1910–12-es expedíciójával ő érte el először a Déli-sarkot 1911. december 14-én. Repülőgéppel és léghajóval is el akarta érni az Északi-sarkot; a repülőgépes kísérlet ugyan kudarcba fulladt, léghajóval azonban sikerrel jártak.
A felfedező 1928-ban tűnt el az Északi-sarkvidéken, miközben repülőgépén a léghajótörést szenvedett Umberto Nobile olasz sarkkutatót kereste. Nobile és sérült léghajója (az Italia) idővel előkerült, a legénységet kimentették, a mentésére indult Amundsen repülőjének darabjait azonban Tromsø közelében találták meg néhány héttel később. Úgy tűnik, a repülő lezuhant és vagy ekkor, vagy kevéssel ezután Amundsen meghalt, de holtteste sosem került elő.
Fridtjof Nansen 1893. július 22-én induló expedícióján, Fram nevű hajójával a sodródó jég hátán kívánta elérni az Északi-sarkot. Mivel ez végül lehetetlennek tűnt, Nansen a hajót elhagyva társával szánnal indult az Északi-sark irányába, és bár nem sikerült elérni azt, hihetetlen teljesítményt nyújtottak, amikor szánokkal és kajakokkal a Ferenc József-földig jutottak. Csak 1896-ban tértek vissza a norvégiai Vardøbe. Az expedíció résztvevői útjuk során nagy jelentőségű megfigyeléseket végeztek a tengeráramlások, a tengerbiológia és a földrajz (például mélységmérések) területén.
1922-ben Nobel-békedíjat kapott jószolgálati tevékenységéért és a menekültügyben elért eredményeiért. Népszerűségének köszönhetően 1898 májusában Budapesten tartott előadást a Magyar Földrajzi Társaság meghívására, amely egyúttal tiszteletbeli tagjává is választotta.
A Fram 1913-ban
http://www.frammuseum.no/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése