14-es Hollók a Hévíz-patakon

Az Esztergomi 14-es Hollók legifjabb vízicserkész generációja lelkesedéssel és igyekezettel dolgozik, hogy méltó utódja lehessen az „egykor volt” csapatbéli vízicserkész társaságoknak.
2014 őszén létrehozott - Szent Istvánról elnevezett - „hajónk” téli táborát is víz közelbe szervezte. Közösségünk évtizedes álma, hogy egy téli evezős programot is kipróbáljunk közösen.. Csapatunk újjáalakulásakor 1990 táján még két hazai kis folyó volt alkalmas a téli túrázásra. A Bakonyból induló Meleg-víz és a Hévízi-tó leeresztéséhez használt csatorna. Természetes jellegénél és gyorsabb folyásának köszönhetően a vízitúrák elsődleges célpontja, akkor a Meleg-víz volt, de a bauxitbányászat felhagyása nyomán vize gyorsan elapadt és túrázásra teljesen alkalmatlanná vált. A XXI. század vízicserkészeinek és vadevezőseinek Hévízre kell utaznia, ha be nem fagyó, evezhető patakot keresnek télidőben.

Három naposra tervezett kirándulásunk főhadiszállásának Nagyvázsonyban Gere Márk atyáék matracszállását választottuk. A hely kiválóan megfelel cserkészigényeknek, tágas, játékra is alkalmas, hatalmas kerttel rendelkező, kedvező árú szálláshely. Különítményünk induló létszáma 25 fő volt, de az influenza miatt végül csak 20 cserkésszel jutottunk el a Balaton-felvidékre.

Programunkhoz az egyszerűség kedvérét túráztató céget kerestünk kik gondoskodtak a hajókról és azok járulékos felszereléseiről. Buruzs Tamás csapata http://vizitura.hu/heviz-vizitura/ mindent megtett, hogy a túra megvalósítható legyen, bár a hirtelen jött zalai havazás miatt egy kicsit át kellett szerveznünk programunkat. Eredeti tervünk szerint szombaton délelőtt eveztünk volna Hévízről Fenékpusztára, majd délután a Tófürdő vízében olvasztgattuk volna fagyott tagjainkat, de a szükség úgy hozta, hogy megfordítsuk a sorrendet.

 

Délelőtt 9 óra után érkeztünk Hévízre, hol a Tófürdő kedves személyzetének köszönhetően rendkívül kedvező árú családi jegyet váltottunk magunknak. Aki még nem járt a tavon azoknak nagy meglepetés volt a fürdőlépcsők előtt elhelyezett tábla: „Vigyázat! Mély víz 1,5 – 38m”. /A mélység valóban megdöbbentő, még akkor is, ha nem a legmélyebb hazai tóról van szó, hiszen a Rudabányai bányató 60m mélységével megszerzi ebben a kategóriában az elsőséget./ Tóban való úszkálás nagyon kellemes volt, még a szabadtéri részen is elfogadható a hőmérséklete. Zebu barátunk körbe is úszta, hogy teljesítse az ország egyik legkülönlegesebb geocach kihívását, mikor a tóban jelölt pontokról kell megfigyelési feladatokat teljesíteni. http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=2753 Akik csak a fedett részen pihengettek nem tudtak hosszabb ideig egy helyben maradni, mert a téli tóvíz hőmérséklet a nyugodt ázogatáshoz egy kicsit kevés, hűvös.

 Miután tisztességesen kifárasztottuk magunkat a vízben, gyorsan autóba pattantunk és indultunk túránk kezdőpontjára, Fenékpusztára. A havazás miatti rendkívüli helyzet ugyanis azt diktálta nekünk, hogy folyással és széllel (!) szemben kell a közel 10 kilométeres távot teljesítenünk. 

 

 Csapatunk 3 kétszemélyes tengeri kajakkal és 5 kenuval indult. Hajóinkban az átlagéletkor 13 év, az evezési gyakorlat szerencsére több mint 2-3 év. Fiatal, de nagyon profi csapattal van szerencsénk vízicserkészetet csinálni Esztergomban. Mivel a túratáv csak 9.6 km, valóban nem volt olyan sok idő és nagy megterhelés Hévízig evezni. Legnagyobb kihívást a hideg és a patak vizében oly gyakran előforduló sások akadók jelentették. A túra után egyhangúan állapítottuk meg, hogy evezéshez egyel több réteg szükséges, mint bármi más téli sporthoz. legjobban beváló felszerelésnek az overall és vízhatlan nadrág kombinációja mutatkozott.

A folyó vize közel sem olyan meleg, mint amilyennek gondoltuk. Fenékpusztánál jégtorlaszokkal, későbbiekben már csak sásos akadókkal kellett harcolnunk. Akiknek volt szerencséjük vízbe lépni, nem dicsekedtek, hogy milyen kellemes a hőmérséklet.

Aznapra a program kimerítő és elegendő volt. Autóinkba rendeződve Keszthely felé vettük az irányt, ahol meleg vacsorát rendeltük a vasútállomás melletti egyszerű, de vendégszerető fogadóban. Este úgy éreztük senkit nem kell majd altatni, de a szállásra visszaérve még jó néhány órát vidám játékkal töltöttek cserkészeink.

Vasárnap szentmisén vehettünk részt Nagyvázsonyban, majd a vár megismerése következett. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, hideg és erős szél fogadott. Többeknek megfordult fejében, hogy nem irigylésre méltó a várvédő vitézek sorsa ilyen téli zimankóban. 

A szálláson való gyors csomagolás és a helyi iskolában elköltött ebéd után a Balaton irányába fordultunk. Balatonfüreden szétnéztünk a parton. Szikrázó napsütés, de iszonyatos szél mellett különleges hangulatot éreztünk, s már már hiányolni kezdtük a vitorlásokat, mikor eszméltünk, hogy még csak február elején járunk, a vitorlázás szezonja kicsit arrébb van. Reményeink szerint mihamarabb egy ilyen kirándulásról is beszámolhatunk.