Tengerészeti Világnap

A Nemzetközi Tengerészeti Világszervezet (IMCO), az ENSZ keretében működő kormányközi tengerészeti tanácskozó szervezet 1979. novemberi XI. közgyűlésének határozata alapján szeptember utolsó vasárnapján illetve hetében ünneplik a szervezet 162 tagállamában a Tengerészeti Világnapot. Az IMCO legfontosabb célkitűzései: biztonságosabb hajózás, a tengeri környezet védelme és az, hogy kevesebb legyen a nemzetközi tengeri kereskedelem szabadságát és biztonságát veszélyeztető cselekmény.

Idén szeptember 30-án rendezett koszorúzási ünnepséget a Magyar Tengerészek Egyesülete és a Magyar Duna-tengerhajózásért Alapítvány a Budapest V. kerület Szende Pál utca és a Dunakorzó sarkán felállított emlékműnél. Az ünnepségen megemlékeztek a tengereken és óceánokon életüket vesztett tengerészekről és civilekről is.

Új Jedlik Ház nyílik Szímőn

A felvidéki Szímő település nemcsak arról nevezetes, hogy immár egy évtizede ott zajlanak a Vízivezető-képző táborok, hanem arról is, hogy ott született Jedlik Ányos, a kiváló magyar természettudós és feltaláló bencés szerzetes, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, akinek többek között az elektromotor megalkotását, a dinamó egy korai formáját és még a szódavizet is köszönhetjük.

Az itthoni Mosonszolnok és a Vág menti Szímő település közösen pályázott a jeles fizikus emlékének méltó megörökítésére, és ennek eredményeképpen szeptember 24-én nyitják meg Szímőn a Jedlik Házat, amelyben Jedlik Emlékszoba, Turisztikai Információs Iroda, színházterem és könyvtár kap otthont. A két önkormányzat bevonta az együttműködésbe az Érsekújvár és Térsége Társulás tagjait, ezen belül Érsekújvárt, valamint Győrt és Pannonhalmát is.

A szímői kultúrház épületét, melyben eddig is volt egy kis Jedlik-kiállítás 1968-ban építették, és a lakosok több mint egy évtizede vártak arra, hogy a település önkormányzata felújítsa. A mostani pályázaton 519 256 eurót sikerült nyerniük az átépítési munkálatokra.

XV. Mikovinyi Sámuel Emléktúra

2010. október 2-án, szombaton kerül megrendezésre a XV. Mikovinyi Sámuel Emléktúra. A regisztráció reggel 8:00-tól történik Tatán, a Berta Malomnál. Akik vízi járművüket már előző nap a helyszínre kívánják szállítani, azok a Berta Malom kertjében tárolhatják azokat. Vízre szállás 9.30-tól. A nap folyamán a Révalmási Tutajosok „Vendégmarasztaló – babgulyással” várják a résztvevőket, amelyet 11-től a Dunaalmási Kis-szigeten osztanak. Az Által-ér mederrekonstrukciós munkálatai miatt az idei évben a cél a 10-es útnál lévő zsilip előtti gátszakasz.

A túra nevezési díja 1300 Ft/fő. További információ: Zöld Sziget Kör Természetvizsgáló Közhasznú Egyesület, Oláh András 06-20-596-48-80, vagy 06-30-549-2006, zoldszigetkor@gmail.com, www.zszk.hu

Tiltakozik a Magyar Sárkányhajó Szövetség

A Magyar Sárkányhajó Szövetség közleménye szerint a szegedi "Sárkányhajó Világbajnokságnak" hirdetett rendezvény (lásd szegedi tudósítónk írását) nem volt hivatalos VB, hanem egy jó színvonalú sárkányhajó road show. Az IDBF (Nemzetközi Sárkányhajó Szövetség) szabályai szerint hivatalos világbajnokságnak nevezni kizárólag olyan sporteseményt lehet, amelyet a megfelelő jogosítványokkal rendelkező, vonatkozó sportszakmai szervezet ír ki, és amelyen minden ország versenyzői indulhatnak.

Az IDBF hivatalos álláspontja az, hogy a szegedi rendezvény az ICF (Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség) sajátja, akik a sárkányhajózással mint másodlagos sportággal foglalkoznak csak. Az ICF bajnokságokat tehát "zárt versenynek" tekinti az IDBF Versenyszabályzata, így a szegedi rendezvényt "nemzetközi sárkányhajó fesztivál" státuszú rendezvénynek tudják tekinteni.

A Magyar Sárkányhajó Szövetség közleménye szerint a sportágra nézve szégyenletes, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség "visszaél" a világbajnokság szóval, hiszen a legutóbbi igazi világbajnokságon 24 ország képviselői mérkőztek egymással és 3000 résztvevő volt jelen, míg Szegeden előfordulhatott, hogy a felnőtt férfi kategóriában (Premier Open) 4 legénység, vagy az ifjúsági vegyes kategóriában mindösszesen 2 egység állt rajthoz; az ifjúsági férfi kategória 500 méterét két magyar egységgel törölték, 200 méteren pedig 3 magyar egység versengett. A közlemény szerint a hangoztatott 15 ország részvétele is torzított információ, mert nem a hagyományos, 20 személyes sárkányhajókban vett részt jó néhány ország, hanem a 10 személyes kishajókban, ami csak a nevében hasonlít az igazi sárkányhajóra, miután nem tudták összeszedni a szabályoknak megfelelő létszámot a nagyhajós versenyhez. Az "összesen majdnem 3000 résztvevő" sem azt jelenti, hogy ennyien vettek részt aktív, akkreditált sportolóként a világbajnokságon, hanem a sok fesztiválszintű legénység (cégek és települések amatőr csapatai) tették ki ezt a létszámot, ami persze nagyon dicséretes és szép eredmény.

A Magyar Sárkányhajó Szövetség sajtóközleményében gratulál a sárkányhajózást népszerűsítő ICF rendezvényen elért sportsikerekhez a MKKSZ-nek, ugyanakkor kér mindenkit, hogy helyesen ítélje meg a szegedi eseményeket, és véleményével, valamint a rendelkezésére álló eszközökkel egyértelműen foglaljon állást az igazság és akkreditált sárkányhajós sportolóink mellett.

Az MSSZ közölte azt is, hogy a tavalyi, prágai Sárkányhajó Világbajnokság után legközelebb jövőre, az amerikai kontinensen kerül sor világbajnokságra.

Sárkányhajó Világbajnokság - Szeged

Szép idővel és ünnepélyes megnyitóval kezdődött a harmadik Sárkányhajó VB Szegeden 2010. augusztus 27-én. Profik és amatőrök, férfiak és nők, idősebbek és fiatalok, összesen majdnem 3000-en indultak az idei viadalon.

Lényegében magyar-orosz párharcok jellemezték az első napot és a további döntőket is. Kezdetnek férfi és női csapatunk győzelmet szerzett, míg a vegyes legénység második helyen végzett 200 m-en az orosz légió mögött. Masters és junior csapataink szintén győzelmet arattak.


fotó: Baracsi Réka

A harmadik napra csúcsosodott ki minden. Hatalmas volt a nyüzsgés, hiszen a világbajnoki versenyszámok mellett ezen a napon rendezték meg az 1 millió Ft-os fődíjért zajló települések közötti versenyszámot, valamint a média futamot is, melyen számos híresség vett részt.

Végeredményben 6 aranyat hozott el a felnőtt válogatott. A média bajnokság győztese a Kisalföld lett 2. helyen a Sport Klub, míg 3. helyen a TV 2 csapata végzett.
A települések közti versenyt Pesterzsébet nyerte a bajai Diamant Célvadász-Jégmadár és a győri EXEK csapatot megelőzve.

Tisztelet és köszönet illeti Reményi Pétert, Kozmann Györgyöt és Vaskuti Mátét, akik 2010-ben igazán sokat tettek, hogy ezen a napon minden terv szerint rendben menjen.

Sokan kérdezik vajon lesz-e folytatás? A válasz természetesen IGEN!!! 2011-ben újra találkozunk.

Baracsi Réka Nóra, Szeged
550.Márton Áron cscs.


Pár szó magáról a sportról: Magyarországon elsőként, több mint tíz éve kezdtek el foglalkozni a sárkányhajózás megismertetésével, népszerűsítésével. Felismerték a sárkányhajózás csapatépítő és kiváló hangulat teremtő szerepét. Kijelenthetjük, hogy a sárkányhajózás az egyik legbiztonságosabb és leggyorsabban elsajátítható vízi sport.

A sárkányhajó egy olyan speciális, hagyományos terv alapján megépített 12,5 m hosszú hajó, melyet elöl sárkányfej, hátul pedig sárkányfarok, díszít. A hajó és a lapát formáját és méreteit a Nemzetközi Sárkányhajó Szövetség (IDBF) határozza meg. A hajótest hossza 12,49 méter, a sárkányfejjel és farokkal együtt 13,5 méter, szélessége 1,15 méter lehet. Súlya 250 kg. A lapát hosszának 105 és 130 cm között kell lennie. Az IDBF 202a szabványa az elfogadott, amely lefelé szélesedő tollú lapátot jelent. A toll szélessége 18 cm és szimmetrikus mind két oldala, amelyben kanál nem lehet.

Nyári tábor a Rábán

Miután tavaly nyáron visszatértem a VVK-ból, megállapítottuk, hogy régen volt a csapat vízi túrán, és jó lenne szervezni egyet a jövő nyárra. Aztán ez az ötlet addig fejlődött, amíg az lett belőle, hogy legyen a nyári táborunk vízi tábor, és vigyünk vízre mindenkit, akit csak lehet (a kiscserkészek idén külön voltak). Ki is találtuk, hogy a Rábán már voltunk többször is, a Dráva egyszer már nem sikerült a határőrség jóvoltából, a Duna egyszer már kiöntött a tábor előtt egy héttel, viszont a Tisza felső részén még nemigen jártunk, és állítólag igen szép. Így elkezdtük szervezni a tábort, az eddigi gyakorlattal szemben elég korán, nem az utolsó pillanatokban kapkodva és megkésve. Aztán kiáradt a Tisza, de úgy, ahogyan még soha. Így maradt a szokásos utolsó pillanatos gyors szervezés, hogy se szúnyoginvázió, se fertőzésveszély, se belvíz ne rontsa el a túrát.

A rövid határidő miatt úgy döntöttünk, hogy ismerősebb vizekre evezünk, így döntöttünk a Rába mellett. A túrára a saját hajóinkon kívül a már sajnos megszűnt balatonalmádi csapat hajóit vittük, és Körmendről kaptunk még kölcsön hajókat, a körmendi csapat régi parancsnoka nagyon segítőkész volt, kenukon kívül több jó tanácsot is kaptunk tőle.

Az első napon, ami az utazás miatt igazából fél volt, csak 20 km-t mentünk viszonylag csendesebb vízen, mire elértük az első szálláshelyünket Rábagyarmaton, és mivel a nemzeti parkban nem lehet "csak úgy" táborozni (ezt ellenőrzik is), rendes kempingben aludtunk. Éjjel pedig leszakadt az ég, így másnap reggel már 20 cm-rel több víz volt a Rábában. Reggel a mise után továbbindultunk a következő táborhelyre, Molnaszecsődre a kocsma elé (máshol nem igazán lehet kikötni, és itt ingyen lehet táborozni), itt akadt némi probléma, amikor elnéztük a folyamkilométert, és 30 helyett 42-t mentünk, így ez a nap jelentette a legnagyobb kihívást, nem csak a nagy távolság, hanem a folyó sodrása és nehézsége is bonyolította a helyzetet, így ezen a napon volt a legtöbb borulás, és folyóban gyakorolhattuk azt, amit a kormányosképzőn csak tavon tudtunk (a csúcstartó kormányos háromszor borult ezen a napon, de utána már többször nem). A legtöbben nyolc körül értek célba, az utolsó borulóval pedig valamivel kilenc után értünk be.
Ha valaki esetleg nekieredne egy ilyen útnak, mindenképpen javaslom a korábbi indulást vagy a rövidebb távot (Csákánydoroszlón is lehet aludni, csak akkor az első napon korán kell indulni).

Másnap reggelre 1,5 métert emelkedett a folyó, mi pedig látva, hogy a Rába még mindig emelkedik, előrehoztuk a pihenőnapot; délelőtt megnéztük a közeli Árpád-kori templomot, a délután pedig a pihenés és sport jegyében zajlott. Innen továbbindulva elhagytuk a kedvenc vízreszálló helyünket (Rábahídvégről már többször indultunk, Szentgotthárdtól most először), és itt szállt ki az első lebetegedett gyerek. Estére már Rumban fürödtünk (a sportpályán kedvezményes zuhanyzási lehetőség volt), és még egy lány lebetegedett. Reggelre a lány meggyógyult; egy gyerek és egy másik lány vette át a helyét a betegsátorban, de náluk is egy nap alatt lefolyt a betegség, és szerencsére nem is terjedt tovább.

Az Ikervár és Sárvár közötti igen szép Öreg Rába alacsony vízállásnál nem járható (ilyenkor többet kell tolni a kenut, mint evezni), és ottjártunkkor karbantartási munkákat végeztek az ipar csatornán, így ezt a 10 km-t át kellett emeltük. Az utolsó átemelés a Nicki duzzasztó (nagyjából 30 km-re Ikervártól). Itt nagyon jó táborhelyünk volt, a duzzasztónál lévő kocsmában nagyon kedvesek voltak velünk, segítőkészek, bár a szúnyog, az rengeteg. Innen lefele már sokkal nyugodtabb a folyó, a borulások is elmaradtak, és néhány főiskolás vízitúrázóval túráztunk párhuzamosan. Néhány kilométerrel a marcaltői táborhelyünk előtt találtunk egy remek ugráló/belengő helyet és alaposan kihasználtuk a hely adottságait. A Marcaltő és Szany közötti táborhely nevezetessége, a két, fára szerelt hinta megint világraszóló sikert aratott, itt is van kocsma, ahol segítőkészek, és négy éve megnézhettük a vb döntőt, de most nem volt nyitva.

A folyó innen tovább lassult, Rábapatona után már szinte állt, az utolsó éjszakánk, az eddigi legjobb tábortűzzel. Itt is kedvesek az emberek, nem kérnek sokat, és sok ember esetén kedvezmény is van. Itt az esti tűz mellett a helyi birkák, szamár és ludak emelték a hangulatot a borús időben. Vasárnapra az előrejelzés viharos szelet és esőt mondott, ezért nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy mindenki vízre szálljon, az alternatíva a gyaloglás volt, és meglepően sokan választották ezt a lehetőséget. Így végül is négyen eveztünk be Győrbe, két kenuval, és a
Spartacus SE vízi telepén szálltunk ki. A tábor zárásaként a bazilikában szentmisén vettünk részt.

Összességében nagyon jó volt a tábor, a frissen képzett kormányosok is jó szerepeltek. A helyi túravezetők nagy segítségünkre voltak, mindenhol felhívták a figyelmünket a közeli nehezebb helyekre, és a táborhelyekről is sok információt adtak. Megtanultuk azt is, hogy a helyi emberektől csak fenntartással szabad elfogadni az információt, mert nem biztos, hogy figyelembe veszik a vízállást, így történt, hogy Körmenden majdnem leküldtek a Rőzsegáton, mert "a vízi túrások ott szoktak kikötni...", csak magas vízállásnál már nem lehet közvetlenül
a rőzsegát előtt megállni.

Mindenkinek ajánlom a Rábát, hatalmas élmény leevezni rajta. A felső szakaszon nagyon észnél kell lenni, Rábahídvégtől lefelé viszont kevésbé gyakorlott csapattal is lehet menni.

További képek a http://www.szent-imre.fw.hu/ oldalon találhatóak.

Ware Áron Vince,
126. Szent Imre cscs.