Törvényi szabályozást sürgetnek a vízimentők, mert jelenleg tisztázatlan, hogy a tó körül ki, milyen feltételek mellett, milyen felszereltséggel, milyen humán háttérrel végezhet vízi mentést - mondta el a Hír TV-nek Bagyó Sándor, a Magyarországi Vízimentők Szakszolgálatának elnöke. A szolgálat anyagi segítséget is vár, mert egyelőre csak egy darab speciális felszerelésű hajójuk van - a Rupert - , egyetlen ilyen sürgősségi mentőhajó azonban nem elég az egész Balatonra. Pénz viszont nincs újabbakra, és ezt is nehéz fenntartani. A vízi mentőknek még az előző kormány is tartozik hárommillió forinttal. A szakszolgálat most saját forrásaiból és támogatók segítségével működik, de vezetőjük szerint leginkább arra lenne szükségük, hogy a törvényi háttér rendeződjék.
Nyaranta a Balatonnál az év többi időszakához képest 25 százalékkal több esethez riasztják a mentőket. A földi és a légimentés évek óta megoldott, az új törvény elfogadásával pedig biztossá és kiegyensúlyozottá válhat a vízi sürgősségi ellátás is.
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 23., hétfő
Éremeső a kajak-kenu VB-n
A magyar küldöttség 6 arany-, 5 ezüst- és 1 bronzéremmel zárta a vasárnap befejeződött poznani kajak-kenu világbajnokságot.
Aranyérmet szerzett a Szabó Gabriella, Kozák Danuta kettős, valamint a Janics Natasa, Csipes Tamara, Kovács Katalin, Benedek Dalma alkotta négyes ötszáz méteren, míg Janics Natasa és a Janics, Kovács kettős a sprinttávon.
Ezüstérmet szerzett Janics Natasa, a verseny legeredményesebb magyar szereplője 500 méteren, egyesben, s ugyancsak ezüstérmes lett a Janics Natasa, Paksy Tímea, Hegyi Zomilla, Vad Ninetta összeállítású női kajakváltó, 4x200 méteren.
Kovács Katalin megszerezte 28., és 29. világbajnoki aranyérmét, s ezzel ő minden idők legeredményesebb versenyzője a kajak-kenu vébéken.
Aranyérmet szerzett a Szabó Gabriella, Kozák Danuta kettős, valamint a Janics Natasa, Csipes Tamara, Kovács Katalin, Benedek Dalma alkotta négyes ötszáz méteren, míg Janics Natasa és a Janics, Kovács kettős a sprinttávon.
Ezüstérmet szerzett Janics Natasa, a verseny legeredményesebb magyar szereplője 500 méteren, egyesben, s ugyancsak ezüstérmes lett a Janics Natasa, Paksy Tímea, Hegyi Zomilla, Vad Ninetta összeállítású női kajakváltó, 4x200 méteren.
Kovács Katalin megszerezte 28., és 29. világbajnoki aranyérmét, s ezzel ő minden idők legeredményesebb versenyzője a kajak-kenu vébéken.
2010. augusztus 22., vasárnap
Átadták az újjáépített Lajta monitort
Az augusztus 20-i ünnepségek keretében átadták és ünnepélyesen újrakeresztelték az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utolsónak megmaradt folyami hadihajóját a SMS Leitha monitort, amelyet részben pályázati pénzből és európai uniós támogatással a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány és a Hilltop Neszmély Zrt. újíttatott fel.
Az SMS Leitha vagy ismertebb nevén Lajta monitor a legrégebbi úszóképes folyami hadihajó az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből.
A hajót 1871-ben építették és egészen 1921 januárjáig teljesített katonai szolgálatot, ekkor Korneuburgban az antant ellenőrzése mellett leszerelték, és a csupasz hajótestet elárverezték. Az új tulajdonos Dunakotró és Gőzhajózási Vállalat 1928-ban átépítette elevátorhajónak és József Lajos névre keresztelte. A második világháborút követően államosították az őt tulajdonló vállalattal együtt, és a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál új néven FK-201-esként dolgozott tovább. Szolgálati ideje alatt többször felújították, átépítették, modernizálták, de a hajótest eredeti szerkezete jelentős mértékben nem változott meg. 1992. november 1-jén védetté nyilvánították, és 1993. október 6-ától a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonába került. Széleskörű összefogás keretében 2009-től felújították.
A monitorokat az alacsony hajótest, az erős páncélozottság, a forgó lövegtorony és a viszonylagosan nagy géperő jellemezte. A Lajta monitor azért is különösen értékes, mert napjainkra már csak hét monitor maradt meg, így aztán haditechnikai ritkaságnak számít. Az ünnepi újraavatást követően az 1887-es állapota szerint felújított Lajta monitor múzeumhajó a Neszmélyi Hajóskanzen kikötőjében várja látogatóit.
Az SMS Leitha vagy ismertebb nevén Lajta monitor a legrégebbi úszóképes folyami hadihajó az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből.
A hajót 1871-ben építették és egészen 1921 januárjáig teljesített katonai szolgálatot, ekkor Korneuburgban az antant ellenőrzése mellett leszerelték, és a csupasz hajótestet elárverezték. Az új tulajdonos Dunakotró és Gőzhajózási Vállalat 1928-ban átépítette elevátorhajónak és József Lajos névre keresztelte. A második világháborút követően államosították az őt tulajdonló vállalattal együtt, és a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál új néven FK-201-esként dolgozott tovább. Szolgálati ideje alatt többször felújították, átépítették, modernizálták, de a hajótest eredeti szerkezete jelentős mértékben nem változott meg. 1992. november 1-jén védetté nyilvánították, és 1993. október 6-ától a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonába került. Széleskörű összefogás keretében 2009-től felújították.
A monitorokat az alacsony hajótest, az erős páncélozottság, a forgó lövegtorony és a viszonylagosan nagy géperő jellemezte. A Lajta monitor azért is különösen értékes, mert napjainkra már csak hét monitor maradt meg, így aztán haditechnikai ritkaságnak számít. Az ünnepi újraavatást követően az 1887-es állapota szerint felújított Lajta monitor múzeumhajó a Neszmélyi Hajóskanzen kikötőjében várja látogatóit.
2010. augusztus 19., csütörtök
A világ legrégebbi evezője
Hétezer éves evezőt tártak fel a dél-koreai régészek Szöültól 240 kilométerre délkeletre, azon a területen, ahol 2004-ben két ősi kenu töredékét fedezték fel. Azoknak a vízi alkalmatosságoknak azonban nyolcezer évre becsülték a korát, tehát nem összetartozó darabokról van szó, az újabb leletek azonban megerősítik, hogy virágzó tengeri összeköttetés létezhetett Korea és Japán között.
Az újkőkori kenuk eredeti hossza elérhette a 4 métert, a most talált feltehetően vágóevező hossza pedig 1,81 méter. "A kenuk és az evezőlapát is, fenyőfából készültek" - idézte a mult-kor.hu történelmi hírportál Jun On Sik-et, a Gimhae-i Nemzeti Múzeum régészét.
Az eljárás, amellyel a kenuk és az evező készültek, a régész szerint arra utal, hogy a neolitikumban létezett egyfajta cserekereskedelem Japán és a Koreai-félsziget lakossága között, ugyanis egy hasonló evezőlapátot tártak fel a japán régészek 1999-ben.
Az újkőkori kenuk eredeti hossza elérhette a 4 métert, a most talált feltehetően vágóevező hossza pedig 1,81 méter. "A kenuk és az evezőlapát is, fenyőfából készültek" - idézte a mult-kor.hu történelmi hírportál Jun On Sik-et, a Gimhae-i Nemzeti Múzeum régészét.
Az eljárás, amellyel a kenuk és az evező készültek, a régész szerint arra utal, hogy a neolitikumban létezett egyfajta cserekereskedelem Japán és a Koreai-félsziget lakossága között, ugyanis egy hasonló evezőlapátot tártak fel a japán régészek 1999-ben.
2010. augusztus 12., csütörtök
Vízi program a ConCordia2010-en
Az augusztus 11-i szertartással véget ért a ConCordia 2010, a 10. Közép-európai Cserkésztalálkozó.
A fesztiválon a vízicserkészek tekintélyes csapattal képviseltették magukat: összesen 16, javarészt határon túli és inneni magyar IST-s dolgozott azon, hogy a napi kb. 200 gyerek jól érezze magát, és biztonságosan vissza is érkezzék a budakalászi Vidra SE csónakházához.
A "vízi" IST-sek többsége képesített vizicserkész-vezető volt, de a többiek is jól megállták a helyüket. Még azok is egészen jól belejöttek a kormányzásba, akik csak azért jelentkeztek a "water program"-ra, mert azt hitték, hogy ez valamiféle strandolást jelent majd, és eredetileg eszük ágában sem lett volna evezni.
A strandolás egyébként nem lett volna idegen a találkozó szellemiségétől, hiszen a programok egy része, az esti rockkoncertek és főleg a "pub"-ban éjjel 11-ig dübörgő szánalmas tucc-tucc zene meglehetősen távol esett egy valódi cserkésztábor hangulatától és szellemiségétől.
Annál büszkébbek vagyunk, hogy a vízi programnapok bepillantást engedtek a fesztivál résztvevőinek az igazi magyar cserkészszellemiségbe.
A fesztiválon a vízicserkészek tekintélyes csapattal képviseltették magukat: összesen 16, javarészt határon túli és inneni magyar IST-s dolgozott azon, hogy a napi kb. 200 gyerek jól érezze magát, és biztonságosan vissza is érkezzék a budakalászi Vidra SE csónakházához.
A "vízi" IST-sek többsége képesített vizicserkész-vezető volt, de a többiek is jól megállták a helyüket. Még azok is egészen jól belejöttek a kormányzásba, akik csak azért jelentkeztek a "water program"-ra, mert azt hitték, hogy ez valamiféle strandolást jelent majd, és eredetileg eszük ágában sem lett volna evezni.
A strandolás egyébként nem lett volna idegen a találkozó szellemiségétől, hiszen a programok egy része, az esti rockkoncertek és főleg a "pub"-ban éjjel 11-ig dübörgő szánalmas tucc-tucc zene meglehetősen távol esett egy valódi cserkésztábor hangulatától és szellemiségétől.
Annál büszkébbek vagyunk, hogy a vízi programnapok bepillantást engedtek a fesztivál résztvevőinek az igazi magyar cserkészszellemiségbe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
